Charlotte Brontë idézet

Keresztanyám mellett mindig simán, zavartalanul telt számomra az idő, nem lármás sietséggel, hanem bársonyosan és szelíden, mint bővizű folyó hömpölygése síkságon át. [Részletek]

Az emberi természet egészében véve csak önzés. [Részletek]

A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét. [Részletek]

Ércből van a szíve - gondoltam, ahogy néztem. - Bárcsak lenne benne tűz is, eleven lobogás, mely felhevíti az acélt, s akkor talán szeretni is tudnám. [Részletek]

Az ember egy pillanat alatt elkövethet olyat, amin aztán évekig bánkódhat, s az élet azon többé nem változtat semmit. [Részletek]

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe. [Részletek]

Milyen jó lenne, ha most nagyobb fájdalom nélkül meg lehetne halni. [Részletek]

Lám, ifjak szerelme nem is a szívbe gyúl, csak a szemekbe. [Részletek]

Miért is bánok magammal keményen - kérded - sőt olykor embertelenül? Tekintsd a hangszert, s tűnődj a tényen: a húr is csak akkor zeng, ha feszül. [Részletek]

A nők pesszimizmusa gyakran fakad önismeretből. [Részletek]

Hiába szeretek, Hiába szeretett, Sohasem gyógyul a seb. Jöhet új szerelem, Ugyanazt keresem, Valahogy semmi se szebb, Mint az a pillanat, Amikor megragadt Szívem a szíved... [Részletek]

Addig fog szeretni, amíg te szereted őt. [Részletek]

A korlátolt ember pusztán azért nem ütközik saját korlátaiba, mert átsétál alattuk. [Részletek]

Az álmaim az álmomban mindig szépek, de reggelre kiállhatatlanok és randák. [Részletek]