Charlotte Brontë idézet

Az előérzet furcsa valami; a rokonszenv is megmagyarázhatatlan, és aztán vannak néha titkos jelek is, és a három együtt olyan titokzatosságot alkot, amelynek nyitjára még nem jött rá az... [Részletek]

Az emberi természet egészében véve csak önzés. [Részletek]

A jókedv - úgy tűnik - éppannyira függ attól, hogy állnak a dolgok bennünk, mint attól, hogy állnak rajtunk kívül és körülöttünk. [Részletek]

Egy szóba sokszor több szívélyességet lehet szorítani, mint sokba. [Részletek]

Ha a sors úgy hozza, hogy ez életem utolsó perce, amit vele tölthetek, azt nem pazarlom el erőltetett, magamra kényszerített húzódozással. Szerettem őt... jobban szerettem annál, hogy el... [Részletek]

Tudok egyedül élni, ha kell. De nem az a kérdés, hogyan kell egyedül élni, hanem az, hogyan kell egyedül meghalni. [Részletek]

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó. [Részletek]

Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává. [Részletek]

Úgy gondolom, mennyei atyánk azért teremtette az embert, mert nem volt megelégedve a majommal. [Részletek]

Csak az az irigylésre méltó, akinek több jutott a messziről csillogó szépségből és csillogásból. [Részletek]

Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. [Részletek]

Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben. [Részletek]

A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet. [Részletek]

Ez történik, ha két ember (...) egymásra talál: a világ pont a megfelelő méretűre zsugorodik. Átalakul, hogy csak ők ketten férjenek bele, semmi más. [Részletek]