Christian Friedrich Hebbel idézet

A természettudomány szolgál az emberiség fejlődésének legjobb mércéjéül; csak amennyire az ember a természetet ismeri, annyira ismeri önmagát. [Részletek]

Az életben örökké valamivé leszünk. Ha valaki úgy tartja, ő lett valamivé, az azt jelenti, hogy halott. [Részletek]

A fájdalom - éppúgy, mint a boldogság és öröm - magántulajdon. [Részletek]

Sok bűnt csak azért követünk el, hogy legyen mit megbánnunk. [Részletek]

Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni. [Részletek]

Senki se léphet ki saját magából. Én se léphetek ki magamból. [Részletek]

Nem a szerelem a legdrágább érzelem (...). A legdrágább érzelem a gyűlölet. Mert a gyűlölet élve emészt el, jóval azelőtt, hogy megölne. [Részletek]

Egy embert akkor látunk a legtökéletesebbnek, amikor beleszeretünk. (...) Később meg kell tanulnunk elfogadni az összes hibáját is. [Részletek]

A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod. [Részletek]

- Azt mondtam, nézz a szemembe! - Most ezért üljek ki a motorháztetőre? [Részletek]

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs. [Részletek]

Az ember annyit álmodozhat a lehetetlenről, amennyit csak akar, de az álmok mindig eltűnnek, amikor felébred. [Részletek]