Cserháti Zsuzsa idézetek

Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, De kezeli mindennap. Egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben. Az leszek én, lehet, éppen holnap. [Részletek]

Amikor melletted vagyok, a szívem gyorsabban dobog, és minden perc az álmok perce, amikor hozzád bújhatok. [Részletek]

Boldogság, gyere haza, késő van, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel, nekem elég, hogy itt leszel! [Részletek]

Én leszek, ki fogja majd a két kezed, ki téged jó felé vezet, ha engeded. [Részletek]

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem, Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. [Részletek]

Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság! S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. [Részletek]

Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...! [Részletek]

Teli voltunk élettel, Szabad volt a szívünk, És én úgy hittem, Sose kell félnünk. Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már, miért kell, hogy fájjon? [Részletek]

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül neki, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, ... [Részletek]

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp: ugyanaz a fájdalom ugyanaz az érzés, az a búcsúszó, amivel elmész. [Részletek]