Cserna-Szabó András idézetek

Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is. [Részletek]

Az igazi alkimista a gyomor, mely a gyógyszerből kiválasztja a testre hasznos anyagot. A laboratóriumi alkímia a tudomány gyomra, csináljunk a fémekből gyógyszert, arcanumot a betegségek... [Részletek]

Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén... [Részletek]

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük. [Részletek]

Az irodalom a semmirekellők utolsó mentsvára. [Részletek]

Csak az az igazi tehetség, aki nem próbálja tehetségét állandóan fitogtatni, hanem csak csendben, az egyértelműség szelíd magabiztosságával kijelenti azt, amivel pedig perelni nem lehet... [Részletek]

Csak egyetlen szerelem van: az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb. [Részletek]

Csakis az lehet boldog, aki beéri önmagával. [Részletek]

Egy csodatétel még a legzordabb kétkedők szívét is megpuhítja. [Részletek]

Egy körtérnek köztudottan nincsenek sarkai, s ha valaki mégis be tud fordulni egy kör sarkánál, akkor az már látszik, hogy itt egy olyan személyről lesz szó, aki nem a hétköznapi logika... [Részletek]

Előbb egy kis erőgyűjtés, belső építkezés, alapozás, és majd azután nekiállok a piszkos melónak. Fundamentum nélkül nincsen torony. [Részletek]

Én még az olyan régimódi írókban hiszek, akik a világ könnyeit isszák magukba, hogy aztán olyan könyvet írjanak, mely erősen hat az emberi lélekre. [Részletek]

És a szerelem, ez a szemfényvesztő elbódulása a szívnek, melyen nincs hatalma az okosságnak? Oh, az érzés még létezik, s célszemély is akad. [Részletek]

Grádicsonként jut az ember a cégéres gonoszra, és aki egyszer felér a létra tetejére, az többé le nem jön onnét, az többé sose lesz rendes ember. [Részletek]