Edda Művek idézetek

A csendes ember nem kell senkinek, Ha szeret is, nem mond szépeket. A csendes ember nem jó társaság, Ha megszólal, minden szava vág. [Részletek]

A csendet hallgatom, a csend, az jó barát. A gyertya lángja ég, Benne egy új világ. [Részletek]

A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. [Részletek]

Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt! [Részletek]

Csak menj, sok hosszú év vár rád! Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább! A hajnal ágyat bont neked, Megpihen rajta kemény fémszíved. [Részletek]

Elindultál hát felém, Jöttél, és mindent vittél. Talán te hittél egy másik új csodában, Mert a régi neked így már kevés. [Részletek]

Elromlott jó néhány hét, És néhány hónap és év. De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam, Mikor vasárnap lesz szívem mélyén. [Részletek]

Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt. [Részletek]

Én vagyok én, Ha csendre vágysz, az vagyok én, Az leszek melletted, Belopódzok halkan a szívedhez. [Részletek]

Ezért kérlek, még egyszer kérlek, Hogy vigyázz a szívemre, mert félek! Legyél csak te, és legyek én A világ közepén. [Részletek]

Felszárítom könnyeim, Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen. Tálcán kínált szerelem, Azt hiszed, már tiéd a győzelem. [Részletek]

Generációnk sapkáját szemébe húzza, S minden baját a másikra fogja. [Részletek]

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt. [Részletek]

Ha feladod az álmaid, meghalsz, Élve halsz meg! De boldogságot vagy szép halált, Csak e föld adhat neked! [Részletek]