Edmonde Charles-Roux idézetek

A diktatúra csak zárójel a népek életében... [Részletek]

A fájdalom szakítja ki belőlem a felismerést, s a tenger felett repülő sirályok megtört sikolya visszhangozza: halott. Titkos rejtekhelyemmé válik ez a szó. A jövőben együtt kelünk,... [Részletek]

A létfenntartás egyetlen módja, ha az ember mindig úgy tesz, mintha dörzsöltebb lenne a másiknál. Csírájában el kell fojtani a legkisebb kételkedést is. Felülkerekedni, mindenáron,... [Részletek]

A sötét gondolatokról tudjuk, hol és mikor fogantak, de ki tudná azt előre megmondani, hogy hova vezetnek? [Részletek]

Az ember a világ urának érzi magát, amikor szeret. [Részletek]

Az ember mindennek parancsolhat, de sorvasztó álmainak nem. [Részletek]

Az ember - tudnivaló - nem boldogságra született. [Részletek]

Az emlék belénk ivódik, szervesen hozzánk tartozik, mint a gyerekkorunk. [Részletek]

Azt hiszi, a háborút feltétlenül át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, milyen az? A háború szörnyű égzengés, gyilkos zűrzavar, meg bűz, meg rothadás... [Részletek]

Csak szerelmesekkel nem történik soha semmi... mert a szerelem beéri önmagával. [Részletek]

Egy nő, aki figyelmesen végighallgatja az embert... nagy szó! Az én életemből ez mindig hiányzott. [Részletek]

Hány éves korában még nem férfi és már nem gyermek az ember? Hány éves korunkban bízunk még az életben, de félünk is már tőle? [Részletek]

Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a... [Részletek]

Mikor a legelemibb értelmi higiénia megköveteli, hogy ne törődjünk önmagunkkal, kíváncsiak leszünk másokra. [Részletek]