Emily Bronte idézetek

A halottak minden emléke értékes marad, ha jelentettek valamit számunkra életünkben. [Részletek]

A jó szív megszépíti az arcot, fiacskám. (...) És a rossz a legcsinosabb pofikat is csúfabbá teszi a csúfnál. [Részletek]

A zsarnok elnyomja rabszolgáit, és ők mégsem ellene fordulnak, hanem azt tiporják el, akik alattuk állanak. [Részletek]

Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. [Részletek]

Aki gőgös, önmagát kínozza! [Részletek]

Azt mondottad, megöltelek: hát kísérts engem! Az áldozatok kísértik gyilkosaikat, úgy hiszem! Tudom, hogy némely lelkek itt bolyonganak a földön. Légy mindig velem... mindegy, milyen... [Részletek]

Becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget. [Részletek]

De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mi végre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az,... [Részletek]

Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának! [Részletek]

Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már:... [Részletek]

Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne... [Részletek]

Előbb felejtem el az életemet, mintsem téged elfelejtenélek. [Részletek]

Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is. [Részletek]

Észrevetted azt a két barázdát a homlokodon, és hogy a vastag szemöldök középen lekonyul, ahelyett, hogy fölfelé ívelne? És alattuk azok a fekete csillogó démonok mélyen megbújnak... [Részletek]