Juhász Gyula: Esők után idézetek

"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt? [Részletek]

A beteg gyermek megtört tekintetében egy jövendő haldoklik. [Részletek]

A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is. [Részletek]

A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja. [Részletek]

A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön. [Részletek]

A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot. [Részletek]

A látók többnyire vakok. Homérosz is az volt, Tiréziász is és Milton is. Sajnos, a legtöbb államférfi szintén. [Részletek]

A leány eltakarta piros arcát fehér kezeivel és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett. Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a... [Részletek]

A legtöbb ember oly nagyon él, hogy nem is veszi észre. [Részletek]

A lélek hőmérője: a könyv. Mondd meg, mit olvasol, s megmondom: mi vagy, megmondom: mi az akaratod, célod, vágyad, álmod. [Részletek]

A lelke lelkem! Ő mind nékem adta Mi benne szín, fény. Én áldom miatta És el nem sírt könnyűit dalba sírom És el nem mondott bánatát megírom! [Részletek]

A stílus az ember - mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön. [Részletek]

A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket. [Részletek]

A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába. [Részletek]

A vágyak bágyadt hegedűjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblű hegedűn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserűn. [Részletek]

Ábrándjaid eljátssza újra multad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi arc és feléd mosolyog. [Részletek]

Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar. [Részletek]

Akik az igazság sírjára köveket hengerítenek, azok nem hisznek Magyarország föltámadásában. Mert Magyarország igazsága csak az igazság Magyarországa lehet. [Részletek]

Amire vártam hosszú éveken: Találkoztál velem. [Részletek]

Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! [Részletek]

Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! [Részletek]

Az élet mozgószínházában ülve, A hallgatag sötétben nézem én A karmester botját, hogy leng az űrben, Míg pendül a vad álomköltemény. [Részletek]

Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem. [Részletek]

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb... [Részletek]

Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei. [Részletek]

Az optimisták bekötött szemű pesszimisták. [Részletek]

Bár gyötör az élet és félem a halált: Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen, Antik pogány öröm mosolyog csendesen. [Részletek]

Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? [Részletek]

Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. [Részletek]

Csak a hülye mondja a lángésznek, hogy bolond. [Részletek]

Csak zenélj, ahogy tudsz, méla hangfogóval, Csak beszélj a csönddel, árnnyal, csillagokkal, És ha másra hallgat mind a többi ember, Te beszélj tovább a zengő végtelennel. [Részletek]

Dísztelen ének ez, mint a hamuszínű Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a... [Részletek]

Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. [Részletek]

Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok. [Részletek]

Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. [Részletek]

El tudom képzelni Don Quijotét, az elmés, nemes búsképű lovagot, amint késő öregségben a kandalló mellett olvassa Cervantes regényét, és megértő mosollyal mondogatja: Fiatalság... [Részletek]

Előre, föl, miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az ígéret És bennünk ring a jó remény! [Részletek]

Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tűnt tájak, fájó töredékek [Részletek]

Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! [Részletek]

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon elrévedezni némely szavadon, mint alkony éj felhőjén, mely ragyog, és rajta túl derengő csillagok. [Részletek]

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! [Részletek]

Én úgy szeretném, ha a szeretet, A boldogság, a béke fénye égne mindenki lelkében. [Részletek]

És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. [Részletek]

És láttalak beteg babák szemében, Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak, És láttalak egy revolvergolyóban, Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet. Mert akkor is téged... [Részletek]

És nézni: édesanya alszik eS álmában megcsókolni a szivétS érezni, most is rám gondol szive:Szeretnék néha visszajönni még! [Részletek]

Éveknek súlya nem mindig teher, Sok ember lassan mindent kihever. [Részletek]

Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek. Ez voltam én. Valaki, aki készül, Valaki, aki árván erre tévedt S akinek útja végtelenbe mélyül... [Részletek]

Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd, dereng, Alvó kísértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett. [Részletek]

Galileit elítélték, és a föld mégis mozgott tovább. [Részletek]

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. [Részletek]

Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. [Részletek]

Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! [Részletek]

Igen sok mai ember kereszténysége csak szenteltvizes pogányság csupán. [Részletek]

Ismerd el tenmagadat! - így vigasztalódik a tehetségtelen. [Részletek]

Isten veled! Ma oly dal kél szívemben, Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen, Mely várni fog fagyos, fehér telekben. A szőke napra vár. Isten veled napom, egyetlenem. [Részletek]

Itt nyugosznak ők szelíden, Béke, üdvösség velük, Megpihenve, tiszta hitben Él tovább is szellemük. [Részletek]

Játszom a jövővel És a szerelemmel, Az én eltört, árva, Furcsa életemmel. [Részletek]

Kattog a vonat lassan, lassan, Letűnnek kedves, régi tájak, Nincs zug, hol lelkem zokoghasson, Ezek a tájak ó be fájnak; Eljön-e még - emléketek? [Részletek]

Könyvekre hajtom le a fejem, Mint fáradt vándor sírhalomra; Könyvek, ti bölcs és végtelen Sírok, nem adtok már nekem Vigasztalást a végtelen napokra. [Részletek]

Köröttem mindenütt békés keresztek S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat. Mely minden bölcsességnél igazabb. [Részletek]

Köszönöm e borús szerelmet, Hogy lelket ad nekem a lelked. [Részletek]

Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak... [Részletek]

Legyen bár tenger a hibád, Én soha észre nem veszem. Te mindörökké szép maradsz, Miként az első szerelem! [Részletek]

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk, Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, De indulunk: a szépet, jót akarjuk S érezzük, hogy hitünknek szárnya van! [Részletek]

Ma jött az első csöndes férfibánat És lágyan érintette szívemet, Mint nyárutó esője néma fákat, Melytől az első holt levél pereg. Ma jött az első, csöndes férfibánat, Ma... [Részletek]

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis, Ne hidd, szivem, hogy ez hiába volt! És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd! Mert benne élsz te minden... [Részletek]

Magányos este, fázós és beteg, Már nem akarlak, és nem értelek. [Részletek]

Még néha jön, hogy újra fáj a múltak Eltűnt szerelme, túl e tájakon, Hová szelíd gőgömmel elvonultam, A néma röggel s hűs éggel rokon. [Részletek]

Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha. [Részletek]

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

Messze, messze mentél, Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél Érezzem, hogy az életem egész! [Részletek]

Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! [Részletek]

Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. (...) Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise. [Részletek]

Mikor az érvek szava gyönge, megszólalnak az ágyúk. [Részletek]

Mily szép e világ, gyönyörű tünemény, Bús életem, rád tűz e büszke fény. [Részletek]

Minden éjjel Ölelkezem a fojtó semmiséggel. S reggel, reggel Új búcsút járok tűnő életemmel. [Részletek]

Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart. [Részletek]

Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék. [Részletek]

Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem. [Részletek]

Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem. [Részletek]

Mindig nevettek, akiket szerettem, Mindig nevettem, aki szeretett, Mindig csak vágytam és sohase mertem, Mindig csak vártam én az életet, Az élet elment, én is tovább mentem, Mindig daloltam... [Részletek]

Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek elérhetetlen rózsák,... [Részletek]

Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben. [Részletek]

Múló világ felett Örök csillagok élnek, Hiába hullanak Hervadt lombok, remények, Mindig akar, szeret, dalol az élet! [Részletek]

Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep. [Részletek]

Nagy öröme vagy maLángoló szívünknekS neved áldott napjaÚj diadalünnep. [Részletek]

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. [Részletek]

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. [Részletek]

Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat. [Részletek]

Nemes ősöknek méltó sarja voltál, Nemes volt lelked: jóság, szeretet, Nem kard kellett neked, de tiszta oltár, Hol áldozatul hoztad szívedet. És ez a nagy szív tele égi tűzzel.... [Részletek]

Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék. [Részletek]

Nincs híd, amely a múltba elvezessen Hozzád, halott szerelmem! [Részletek]

Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság. [Részletek]

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből, Ura seregeknek, atyja igazaknak, Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak. [Részletek]

Ó, én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon, Csak megnézném, hogy kék-e még az ég. [Részletek]

Olvashatod Platónt és Arisztotelészt, Szent Ágostont és Tamást, Descartes-ot és Spinozát, Kantot és Schopenhauert, a világ lényegét és az élet értelmét mégis inkább érezteti veled... [Részletek]

Próbáltam néha-néha a halált, De gyáva szívem mindig visszafájt, Hiába siralomvölgy ez a tájék, Úgy érzem néha, hogy valaki vár még. [Részletek]

Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tűnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. [Részletek]

Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak. (...) Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. [Részletek]

Szenvedni tudj és tűrni merj És várni, sírni, érni, A szirtek párnáján pihenj S ne félj a végtelen jövővel szembenézni! [Részletek]

Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. [Részletek]

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.…Bizalmas szívvel járom a... [Részletek]

Szépség, szűzesség, ifjúság virága, Mint tépett párta, hullhat föld porába, Örökkön él én édes, büszke, drága, Mennyei mély szerelmem ciprusága. [Részletek]

Szeretlek, mint a csöndes temetőkert Lágy dombjait, hol vágyaink ledőlnek S a ciprus és a csönd az égbe nő. [Részletek]

Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. [Részletek]

Taja királynő talányos szemén S a jövő homlokán piros csókom égett, Ó, én vagyok az örök vőlegény, Aki eljegyzem az isteni szépséget. [Részletek]

Talán aludt és álmodott, vagy Álmából éppen fölriadt És boldogan gondolta, hogy most Egész világon béke van És megnézve a homokórát Nyugodtan fordult fal fele. [Részletek]

Te csak ragyogj tündéri szépségedben, Míg én a szürkeségbe olvadok, Míg egyre szebben, egyre ékesebben, A te örök bájadtól ihletetten, Fényt szórnak rád e lángoló dalok. [Részletek]

Te vagy nekem a sorsom, Te vagy nekem a minden, Te ragyogsz, túl sírokon A bűneimben! [Részletek]

Testvéreim: a boldogság örök S e tájon mind elmúló, ami jó S az élet, a szép, nagy processzió, [Részletek]

Úgy gondolok rá, mint a régi álmok Szövetére, mely fénylő volt s remek. S azóta jött az ébredés, az álnok, És jöttek szürke órák és terek. [Részletek]

Valami nagy, mély szerelem hiányzik, Valami sírás, valami öröm, Valami harc, valami csönd, Valami nagy, mély szerelem hiányzik! És így marad ez mindig, mindhalálig? [Részletek]

Vannak nők, akik egy életen által Kísérnek minket szomorú varázzsal, Mint hideg fényű, messze csillagok Örvények közt a gazdátlan hajót. [Részletek]