Fecske Csaba idézetek

A semmi gödreit próbáljuk betömni életünkkel mindig minden átadja helyét valami másnak szeretünk, így vetünk tőrt a halálnak. [Részletek]

Álnok lakáj a remény méregpoharát csempészi elém. [Részletek]

E földön minden mulandó szertefoszlik mint a hab minden percünk nagy kalandor drágán adja amit ad hiúságok hiúsága életnek halál az ára mit számít hogy mi a cél úgyis csúfos véget... [Részletek]

Fogom a kezed vakét a vak zuhanunk neked sincs szárnyad. [Részletek]

Hová lesz minden amim van a tövekben elapadnak a nedvek talán nem is vagy csupán kereslek. [Részletek]

Ki tudja mit visz és mit hoz a holnap semmi sem múlik el egészen, lesz ami volt és lesznek akik valaha voltak. [Részletek]

Koponyám rideg cellájában raboskodsz életfogytiglan. [Részletek]

Lehunyom szemem legyél ahogy csak lehet egy nemlétező. [Részletek]

Magamból vagyok ez a lehető legtöbb ami lehetek. [Részletek]

Miért ne lehetne úgy hogy kettőnkkel nekünk legyen a legjobb minden percünkkel fölkelteni a kíváncsiságot a másikban és magunkban két ember nem sok és nem is kevés csodához és... [Részletek]

Mily soknak tűnik olykor a kevés máskor meg a sok milyen kevésnek. [Részletek]

Mindig minden megszépül utólag összebékül az árnyék a fénnyel az emlékezet nem törődik a ténnyel. [Részletek]

Mindig valami más kerül elő amint a kíváncsiság leporolja a tényeket mást talál bent és mást odakint nem a valóság, a remény tévedett. [Részletek]

Mint gyík a kövön sütkérezik agyamon emléked lustán. [Részletek]