Kategóriák

Fekete István idézetek

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. [Részletek]

- Fekete István

Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda. [Részletek]

- Fekete István

Én nem szeretem az erejükben dölyföseket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló hang: lágy és kérő.... [Részletek]

- Fekete István

Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének. [Részletek]

- Fekete István

Ha az élet csupa lakodalom lenne, egy hét múlva már fejszével verné széjjel az ember. [Részletek]

- Fekete István

Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott, akkor már késő... [Részletek]

- Fekete István

Ha parancsolni akarsz, először engedelmeskedni kell megtanulni. [Részletek]

- Fekete István

Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek. [Részletek]

- Fekete István

Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll és elszakad a testemtől, az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az... [Részletek]

- Fekete István

Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az... [Részletek]

- Fekete István

Inkább hazugság, ami gyógyít, mint igazság, ami ront, és akkor is igazság marad, ha nem mondják ki. [Részletek]

- Fekete István

Jó lett volna bizonyos dolgokra emlékezni és bizonyos dolgokat elfeledni, de nem lehetett, mert az idő életnyi pocsolyájában múlhatatlanul ott voltak tündéri szigetek és rothadó... [Részletek]

- Fekete István

Jó lett volna másként tenni sok mindent és jobban meggondolni az elhatározásokat; simogatni, ahol korbács csattant, és ölni, ahol ölelésre tárult a kéz, de nem lehetett, mert mindez már... [Részletek]

- Fekete István

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de... [Részletek]

- Fekete István
1 2 3 4 5 6...