Fekete István idézet

A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha. [Részletek]

Szeretem a könyvet, mert holt betűiben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz. [Részletek]

A csapat felrebbent, s a három kis csókával együtt nekirepültek a ragyogó térnek, a télnek és a tavasznak, az időnek, amiről senki sem tudja, hogy tulajdonképpen micsoda. [Részletek]

Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi... [Részletek]

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. [Részletek]

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. [Részletek]

Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag... [Részletek]

Megérzések, álmok, jóslatok Nem mondták neked, hogy Holnap nem vagy már sehol. [Részletek]

Isten sosem hagy el! (...) Akkor van csak igazán veled, amikor kételkedni kezdesz benne. [Részletek]

Régebben azt hitte, hogy majd ha megöregszik, meg fogja érteni a nőket. De mekkorákat tud tévedni az ember! A nők most még nagyobb rejtélyt jelentenek számára. [Részletek]

Nem lep meg, hogy egyre többen érdeklődnek a pogány hagyományok iránt. Miért? Mert az Atyaisten képéhez mindig a szigor és a kultusz fegyelme társul. Ezzel ellentétben az Anyaisten a... [Részletek]

Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek! [Részletek]

Mindannyian félünk attól, amit nem ismerünk. [Részletek]

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló... [Részletek]