Fodor András idézet

Megyünk a dombon fölfelé, alattunk zölden nyílik szét a táj. Virágzó ágak habos rácsa közt oly kék a magas ég, hogy szinte fáj. [Részletek]

Bár fölsebez a hajnal, megalvadt csönd az éj, míg testünk kettős vérköre forog, szoríts, ne félj. [Részletek]

Tulajdonképpen mindig szerelmesnek kellene lenni, még akkor is, ha sikerül az a ritka vállalkozás, amit házasságnak nevezünk. [Részletek]

Furcsa, hogy ez is én vagyok, ki el tud menni fájdalmatlanul, nem vádol, nem fogadkozik, nem sóvárog az elveszett után. Nem a csapást érzi a változásban, törvényt, mely űri... [Részletek]

Mert a világból bárhogy szakadj ki, legtöbb magaddal egynek maradni. Értelmet adni minden pillanatnak, tudni, hogy gúzsba kötve is szabad vagy. [Részletek]

Barátság, tündöklő csoda, te sorsom éltetője, napja, tebenned nincs érdek, se hála, a lélek nem gondol magára, mikor te késztetsz áldozatra. Barátság, tiszta szenvedély, lobogj nekem,... [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]