Fodor Sándor idézetek

Aztán belenyugvón arra gondol, bármennyire is jó, ha megadatott az embernek, hogy egy csapat tagja lehetett, a végén, a legvégső mérkőzésen, úgyis minden játékos egyedül marad. [Részletek]

És vajon mezbe bújva, neves fővárosi csapatok ellen pályára lépve mitől félnének azok, akiknek legkedvesebb nyári játszópajtásuk az életveszély volt? [Részletek]

Leszállt az este, és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba,... [Részletek]

Matatok a régi emlékek között, és balga, önző módon persze azt keresgélem, hogy mi jutott nekem ebből a húsz esztendőből. És azt még, hogy miért nem ereszt el az emlékek hóesése,... [Részletek]