Francois Mauriac idézetek

A családi szellem azt parancsolja, hogy irtózzanak mindentől, ami jellemző vonásaik egyensúlyát veszélyezteti. A legénységet, amely egyazon gályára szállt, hogy végighajózza az... [Részletek]

A félelem a bölcsesség kezdete. [Részletek]

A férfi és a nő, ha olyan messze is vannak egymástól, amilyen messze ember csak lehet, az ölelésben akkor is összetalálkoznak. [Részletek]

A fiataloknak nincs senkijük, akiknek kiönthetnék a szívüket. Oly ritkán bukkannak a húszévesek olyanra, aki meg is hallgatja, meg is érti őket. [Részletek]

A gondolat csökönyös, lehetetlen visszafogni, oda röppen, ahova akar. [Részletek]

A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról. [Részletek]

A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által. [Részletek]

A szerelem a legzsúfoltabb életből is ki tudja szakítani a maga helyét. [Részletek]

A zene csak azokat egyesíti, akik egyforma szerelemmel szeretik egymást, egyazon fajta szerelemmel, s szerelmük hullámhegye, hullámvölgye egybeesik. [Részletek]

Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé. [Részletek]

Akit élve eltemettek, joga van hozzá, hogy ha tudja, felemelje a sírkövet, amely fojtogatja. [Részletek]

Ami az övé volt, nem számít; csak annak van értéke, ami sose lesz az övé. [Részletek]

Az a szomorú (...), hogy a fák nemigen élik túl az embereket: a fenyőnemzedékek éppoly gyorsan eltűnnek, mint az embernemzedékek. [Részletek]

Az életét odaadná érte... de az nagyon egyszerű volna, ha csak az életét kellene odaadnia... Senkinek sincs szüksége az életünkre, semmit sem kapni a vérünkért. [Részletek]