Francois Villon idézetek

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. [Részletek]

Az biztat, ami tegnap tönkretett; Víg dáridó bennem a bosszuság; úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek; Befogad és kitaszít a világ. [Részletek]

Herceg, kegyes jóságod lássa meg: Nincs eszem, s a tudásom rengeteg. Lázongva vallok törvényt és szabályt. S most mi jön? Várom pályabéremet Mert befogad és kitaszít a világ. [Részletek]

Kora tűz korán ellobog - Szépek voltunk és ostobák! Ez a sorsotok, asszonyok! [Részletek]

Megölte Ámor fegyvere, Most itt nyugszik e hant alatt. François Villon a neve, És szegény kisdiák maradt. Nem szerzett vagyont ezalatt, Hisz odaadta mindenét, Kenyeret, asztalt, kosarat, Mondj... [Részletek]

Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap, Laikus, gazdag vagy szegény, Fösvény, tékozló, kicsi, nagy, Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény, Bármily rangú földi szirén, Csupa nyakék,... [Részletek]

Mindent tudok hát, drága herceg, Tudom, mi sápadt s mi ragyog, Tudom, hogy a férgek megesznek, Csak azt nem tudom, ki vagyok. [Részletek]

Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,... [Részletek]

Szomjan halok a forrás vize mellett; Tűzben égek és mégis vacogok; Parazsas kályhánál vad láz diderget; Hazám földjén is száműzött vagyok. [Részletek]

Tudom, mi a tejben a légy, tudom, ruha teszi az embert, tudom, az új tavasz mi szép, tudom, mely gyümölcs merre termett, tudom, mely fán mily gyanta serked, tudom, hogy minden egy dolog, tudom... [Részletek]