Friedrich Schiller idézetek

Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról. [Részletek]

Irigység, átok és félelem szomorú tükréből mosolyog az uralkodó fensége - könnyek, szitkok és kétségbeesett jajok szörnyű lakomáin dőzsölnek a dicsőített boldogok, ezektől... [Részletek]

Készülve életed nagy frigyére, Nézd meg, szív szívvel összefér-e? A kéj rövid, hosszú a bú. [Részletek]

Ki tudja, hogy az idő méhe mit rejthet magában? [Részletek]

Kifogytam az emberi eszközökből, ördögiekhez kell folyamodnom. [Részletek]

Mennél több feszültséget, megkötöttséget és leigázottságot teremt a lelkekben korunk pillanatnyi érdeke, annál sürgetőbbé válik az igény, hogy a megkötött lelket fölszabadítsa,... [Részletek]

Minden elmúlik, mint az álom, Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár. [Részletek]

Mit nem fogadtál el a pillanattól, Az öröklét sem adja vissza már. [Részletek]

Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha. [Részletek]

Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny. [Részletek]

Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni,... [Részletek]

Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad. [Részletek]

Testvérek népe, egy nemzet leszünk, baj és veszély nem választ el soha. Szabadok leszünk mindig, mint apáink, Inkább halált, mint szolgaságban élni! [Részletek]