Gabriel García Márquez idézetek

A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira. [Részletek]

A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést. [Részletek]

A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat. [Részletek]

A nyelvek szabadon kószálnak mindenfelé, összekeverednek és összezilálódnak, és elkerülhetetlen sorsuk felé rohannak, mely egyetlen, globális nyelvbe akarja kényszeríteni őket. [Részletek]

A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az... [Részletek]

A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját. [Részletek]

A szegénység a szerelem szolgálója. [Részletek]

A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik. [Részletek]

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt. [Részletek]

A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat. [Részletek]

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot. [Részletek]

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak. [Részletek]

A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk. [Részletek]

A zene rendet teremt a csöndben. [Részletek]