Gabriel García Márquez idézetek

Ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna. [Részletek]

Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember - mondta a márki, - Mindig megmarad benne a kétség. [Részletek]

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. [Részletek]

Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled. [Részletek]

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.   [Részletek]

Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik. [Részletek]

Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott. [Részletek]

Az a növekvő gyanú, hogy a naprendszernek ez az egyetlen helye, ahol az élet csodálatos kalandjára lehetőség nyílt, a felé az elkeserítő következtetés felé vonszol minket... [Részletek]

Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak. [Részletek]

Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női méltóságával és öntudatával, elfojthatatlan életkedvével, hogy mihez kezdjen a... [Részletek]

Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán. [Részletek]

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni. [Részletek]

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek. [Részletek]

Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok... [Részletek]