Gabriel García Márquez idézetek

Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük,... [Részletek]

Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja. [Részletek]

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet. [Részletek]

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet. [Részletek]

Az ember tudja, mikor kezd idősödni: egyre jobban hasonlít az édesapjára. [Részletek]

Az emberek csak a valóságos életben halnak meg mindörökre. Az irodalomban azt csinál az ember, amit akar. Hiszen ezért találták fel; hogy minden vágyunkat ki tudjuk elégíteni. [Részletek]

Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat. [Részletek]

Az emberiség ugyanúgy, mint a hadsereg a hadszíntéren, leglassúbb egységeinek sebességével halad előre. [Részletek]

Az erős rögeszmék legyőzik a halált. [Részletek]

Az idő nem múlik, (...) hanem csak forog önmaga körül. [Részletek]

Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját. [Részletek]

Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja. [Részletek]

Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak. [Részletek]

Az írói mesterség talán az egyetlen, amely annál nehezebb, minél régebben gyakorolja az ember. [Részletek]