George Gordon Noel Byron idézet

Majd jött a sóhaj mély, heves foka, Lopták mohón egymás tekintetét, Kigyúlt az arc, bár semmi indoka. [Részletek]

Mi más lenne az öröm, mint örömet szerezni? [Részletek]

Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord. [Részletek]

A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy. [Részletek]

Ahogy itt jár-kél, szép, miként A csillagtüzes éjszaka. Fénybe árnyat és árnyba fényt Szűr arca, szeme, mosolya; Oly szelíden ragyog felénk, Ahogy a vad nappal soha. [Részletek]

Elfutni vágyom enmagamtól! Messzire vinném átkomat, de sarkon űz egy vad kalandor, a lét-üszök - a Gondolat. [Részletek]

Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm nem lesz az erkölcstelenségetekhez: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is. [Részletek]

A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik - a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyűjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat... [Részletek]

Életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek. [Részletek]

Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot,... [Részletek]

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget,... [Részletek]

Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől. [Részletek]

Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? [Részletek]

Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. [Részletek]