George Gordon Noel Byron idézet

Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod, nem árasztottak el mániájukkal. [Részletek]

A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen. [Részletek]

A szörnyű az, hogy sem a nőkkel, sem őnélkülük nem élhetünk. [Részletek]

De bárhogy színlel, épp a bús homály Árulja el, mint a fekete ég A zivatart. Hangot sem ejt a száj. [Részletek]

Majd jött a sóhaj mély, heves foka, Lopták mohón egymás tekintetét, Kigyúlt az arc, bár semmi indoka. [Részletek]

Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord. [Részletek]

"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed. [Részletek]

Háborúk voltak és lesznek, de a katonáim halhatatlanok. [Részletek]

Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb. [Részletek]

Indulatokkal csak öngólt lőhet az ember. [Részletek]

A távoli múltban legalább öt természetes kihalás fordult elő, közöttük pedig számos kisebb kihalási hullám. Mindegyikük jócskán megváltoztatta az evolúció menetét. A tömeges... [Részletek]

Amikor rád nézek, magamat látom. Egy kevésbé vonzó és intelligens kiadásban. [Részletek]

Lehet, hogy nem vagy gyáva, és A végén te maradsz állva, De mire jó úgy ez az élet, Hogyha futnod kell, amíg éled? [Részletek]

A hangja olyan volt, mint a puha szőrme, lágy és telt, egy kicsit obszcén, mintha már az, hogy szóba áll vele az ember, valami mocskos dolog lett volna. Talán az is volt. [Részletek]