George Gordon Noel Byron idézet

A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy. [Részletek]

El tudod-e fojtani szenvedélyed hangját, kedves? Minél terhesebb és súlyosabb felhők vonulnak az égen, annál vadabbul tör ki a zivatar. [Részletek]

Majd jött a sóhaj mély, heves foka, Lopták mohón egymás tekintetét, Kigyúlt az arc, bár semmi indoka. [Részletek]

A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen. [Részletek]

A szörnyű az, hogy sem a nőkkel, sem őnélkülük nem élhetünk. [Részletek]

A vallásról nem tudok semmit - legalábbis az előnyeiről. [Részletek]

Gyönyörű az úttalan rengeteg, ujjong lelkem a parton egyedül; egy társaság van, hol nem szenvedek: a mély tenger, hol az ár hegedül. Embert meg nem vetek, de a természethez vagyok hű. [Részletek]

Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk. [Részletek]

Kudarc nem létezik. Itt az idő, hogy dönts. Itt és most meg kell ígérd magadnak, hogy soha többé nem adod át magad a legyőzöttség vagy a búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti... [Részletek]

Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt. [Részletek]

Úgy tetszik, a szerelemben mindkét fél önmagának ellenkező nemű mását keresi: emiatt a szerelemben örökké keresni fogunk, anélkül, hogy találnánk. [Részletek]

A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet. [Részletek]

Balga költőm, ne nézz az égre, nem billen félre fenn a Hold neked, a csillagoknak dőre fénye nem érted integet. [Részletek]

Mindig legyen időd nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje. [Részletek]