George Orwell idézet

A papírnyomó volt a szoba, s a korall Julia és az ő élete, mintegy örökre belerögzítve a kristálydarab közepébe. [Részletek]

Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, s ha én ugyanakkor azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént. [Részletek]

Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem... [Részletek]

A háború: Béke A szabadság: Szolgaság A tudatlanság: Erő [Részletek]

Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelműt is megkérdőjelezi az intelligens ember. [Részletek]

Az egyénnek csak abban a mértékben van hatalma, amilyen mértékben megszűnik egyén lenni. [Részletek]

A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik. [Részletek]

S nem fog borulni le rám senki se sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba. [Részletek]

Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki? [Részletek]

Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. [Részletek]

Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér... [Részletek]

Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk. [Részletek]

Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne. [Részletek]

A hírnév hűtlen barát. [Részletek]