George Orwell idézet

A magány (...) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet. [Részletek]

Reménytelen ábránd volt csak, Áprilisi múló nap. Az álmaim mégis felkavartak, S a szívemet elloptad. [Részletek]

Legfélelmetesebb ellenségünk (...) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté. [Részletek]

Az egész történelem palimpszeszt volt, amelyet annyiszor vakartak tisztára és írtak újra tele, ahányszor csak szükségessé vált. [Részletek]

A legjobb tanár éppen az, ki lassanként feleslegessé teszi magát. [Részletek]

A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik. [Részletek]

Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem... [Részletek]

Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge. [Részletek]

Néha a korlát olyan gyenge, hogy csak hozzá kell érni, és máris leomlik. [Részletek]

Ahhoz, hogy elérjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. [Részletek]

A vallások semmivel sem inkább örök érvényűek, mint a nemzetek. Egy vallásnak - bármelyiknek - van születése, ifjúkora, öregkora és halála. [Részletek]

Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől - annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás. [Részletek]

Nem az számít, hány könyved van, hanem az, hogy milyen jók a könyvek. Meghatározott tárgykörben mozgó olvasás haszonnal jár, az ide-oda kapkodás csak szórakoztat. Aki el akarja érni... [Részletek]

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, Mielőtt megjegyezhetnéd. [Részletek]