George R. R. Martin idézet

Irgalom (...), aljas egy csapda. Túl sokat adsz belőle, és gyengének tartanak, túl keveset, és szörnyetegnek. [Részletek]

Nincs, ami gyorsabban eggyé forrasztana egy birodalmat, mint a földjére lépő idegen hadsereg. [Részletek]

Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán? [Részletek]

A becsületes emberek hajlamosak olyan dolgokat megtenni a gyerekeikért, amiket saját magukért eszükbe sem jutna megtenni. [Részletek]

A nevetés megmérgezi a félelmet. [Részletek]

Nincs értelme olyan utakról beszélni, amelyeken nem mentünk végig. [Részletek]

Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell, hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem? [Részletek]

Az a boldogság, amely egy adott okból fakad, a nyomorúság egyik formája csupán, hiszen az adott okot bármely pillanatban elvehetik tőlünk. [Részletek]

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek. [Részletek]

Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek. [Részletek]

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerű szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz szeretheti a bágyadt folyót. [Részletek]

Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten. [Részletek]

A természet ingyen nem adja kincsét. [Részletek]

Tudod, mikor valami rossz történik velem, szeretem azt gondolni, hogy az én hibám. Mert tudod, ha valaki más hibája lenne, akkor én semmit nem tehetnék ellene. [Részletek]