George Topirceanu idézet

Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája,... [Részletek]

Mert semmi se olyan kevés, És semmi se hull úgy a rögbe, Mint a földön az esküvés, Hogy "mindörökre". [Részletek]

Szerelmem, fényed nélkül Ébred a nyári nap, De végül Ki veszi számba majd? [Részletek]

A mi hitünk is csak akkor lesz hiteles és követendő a gyermekeink számára, ha nem csupán hagyománytiszteletből, félelemből, hanem szeretetből gyakoroljuk. Ezt a gyermekeink szavak... [Részletek]

Úgy gondolom, mennyei atyánk azért teremtette az embert, mert nem volt megelégedve a majommal. [Részletek]

Csak az az irigylésre méltó, akinek több jutott a messziről csillogó szépségből és csillogásból. [Részletek]

Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. [Részletek]

Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben. [Részletek]

A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet. [Részletek]

A közösen eltöltött órák nem feltétlenül adódnak össze. Az eltelt idő önmagában még nem jelent semmit. [Részletek]