Georgij Vasziljevics Metyelszkij idézet

Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét. [Részletek]

Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön járatlan ösvények és olyan vidékek, ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát. [Részletek]

Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul. [Részletek]

Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály... [Részletek]

Csak önmagával nem tud mit kezdeni az ember, és önmagát nem tudja meghódítani. Pedig amit keres, nem kívül van, hanem belül. [Részletek]

A félelem csak a hit fordítottja: ilyenkor nem a jóban hiszünk, hanem a rosszban. [Részletek]

A csalódás a legfájdalmasabb tapasztalat, nemcsak a személy miatt, akiben csalódtunk, hanem főképp azért, mert megsebesült bennünk a tisztelet vágya. [Részletek]

Az dajkamese, hogy a nők akkor gondolják meg magukat, amikor csak kedvük szottyan rá. A nők akkor gondolják meg magukat, amikor szükségük van rá, és kész. [Részletek]

Nagyon sokszor kell földig görnyedni, földig öregedni terhek alatt, és nagyon jól kell ismerni a földet, hogy az ember háta egyenes maradjon. [Részletek]

Mindig emlékezz arra, hogy a mindig és a soha két olyan szó, amit soha ne használj. [Részletek]