Georgij Vasziljevics Metyelszkij idézet

Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön járatlan ösvények és olyan vidékek, ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát. [Részletek]

Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét. [Részletek]

Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul. [Részletek]

Hasztalan mondogatja magának az ember, hogy mindig harcolnia kellene a hiúsága ellen. Minduntalan meglepődik, mennyire nagyra tartja magát és munkáját, mennyire érzékeny, sőt túl... [Részletek]

Az ember nem szállhat szembe saját természetével. [Részletek]

Tudod, a házasságban a kornak semmi jelentősége. Azon múlik minden, milyen érett valaki. És mennyire akarja a két ember, hogy sikerüljön. Az egymás iránt érzett felelősség mellett... [Részletek]

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik [Részletek]

Jó reggelt, apám. Üres a kezem, de neked adom ezt a felkelő napot, ami vörös, mindenható, hogy kevésbé szomorú és boldogabb legyél, hogy azt hidd, hogy helyesen cselekszel, és én boldog... [Részletek]

Időről időre valamennyien csúnyán viselkedünk. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten szeretnénk meg nem történtté tenni. A megbánás is része - más mindennel együtt - annak,... [Részletek]

A szépség csak egy dolog, de nem mindenkinek van ilyen gyönyörű, bársonyos pillantása. A szem színét vagy formáját meg lehet változtatni, de azt nem, ami belőle sugárzik. [Részletek]