Georgij Vasziljevics Metyelszkij idézet

Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét. [Részletek]

Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön járatlan ösvények és olyan vidékek, ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát. [Részletek]

A magányos ember hőstette - mindig kényszerű hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával. Az önfeláldozó orvosok,... [Részletek]

Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. [Részletek]

A tudomány nem feltétlenül jelent tudósokat, műszaki megoldásokat vagy a kémia, fizika és a biológia merev feliratai alatt megjelenő, változtathatatlan tények összességét; amit... [Részletek]

Ha egyszer nincs szerencséje valakinek, akkor annak minden visszájára fordul. [Részletek]

Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a... [Részletek]

Soha nem értettem, hogy miért ilyenek az emberek, Ott bántják a másikat, ahol csak lehet. Most nem mondom, hogy én másmilyen vagyok, Én csak jobb szeretnék lenni, de sajnos ugyanilyen... [Részletek]

Szükséged van arra, hogy kívülről szemléld a világot. Hogy lásd, mennyire pici valójában minden, és te döntöd el, melyik porszemmel foglalkozol, és melyikkel nem. [Részletek]

Minél hosszasabban szemlélünk valamit, annál többet látunk belőle. [Részletek]