Georgij Vasziljevics Metyelszkij idézet

A magányos ember hőstette - mindig kényszerű hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával. Az önfeláldozó orvosok,... [Részletek]

Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét. [Részletek]

Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul. [Részletek]

Isten mindennek a teremtője; mégis azt bizonygatják, hogy a rossz nem istentől ered. Hát akkor honnan ered? ... talán az emberektől? S az embereket vajon ki teremtette? [Részletek]

A halál a pihénél is könnyebb, de a kötelesség nehezebb, mint egy hegység. [Részletek]

Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket; Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet,... [Részletek]

Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba -... [Részletek]

Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye. [Részletek]

Úgy érezte, hogy ez az egész - nem valóság. Könyvben olvasta, moziban látta, vagy csak álmodik. [Részletek]

Az önsajnálat olyan, mint gyapjúkardigánt felvenni rekkenő hőségben. [Részletek]