Gustave Flaubert idézetek

Az unalomnak nincs oka. Aki eszmélkedik felőle, és észokokkal akarja legyőzni, annak fogalma sincs róla. [Részletek]

Csak azokat szeretjük, akikért szenvedünk. [Részletek]

Ha döntenem kell a között, hogy a barátomat vagy az országomat árulom-e el, akkor inkább a hazámat. [Részletek]

Inkább legyen az ember csaló, mint balek. [Részletek]

Mért szavalnak egyre a szenvedélyek ellen? Hát van náluk szebb dolog ezen az egész világon? Hisz azokból ered minden, a hősiesség, a lelkesedés, a költészet, a muzsika, a művészetek,... [Részletek]

Mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály, én befalaztam, de nem romboltam le. [Részletek]

Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. [Részletek]

Minden mosoly az unalom ásítását takarja, minden öröm egy-egy átkot, minden élvezet a csömört, s a legízesebb csókok sem hagynak egyebet az ajkon, mint egy magasabb gyönyörűség... [Részletek]

Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában... [Részletek]

Nem azok a legszomorúbb gyászok, amelyeknek a szalagját a kalapunkon hordjuk. [Részletek]

Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték. [Részletek]

Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít. [Részletek]

Nevezzünk egyszerűen ábrándnak minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk. [Részletek]

Ó boldogság! Boldogság! Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani.... [Részletek]