Gyurkovics Tibor idézet
Sokszor nem azzal hitelesítünk valakit, hogy megértjük, hanem azzal, hogy elfogadjuk.
- Gyurkovics TiborTovábbi Gyurkovics Tibor idézetek:
Áltatás megmaradni lelkünk sebeivel szabadságot pótolni nem lehet semmivel. [Részletek]
- Gyurkovics TiborNagyon meggondolandó kit hogy lehet szeretni milyen legyen az arca milyen legyen a szék mire az ember lánya leteszi mindenét (...) mert van ahonnan többé már nem lehet magunkat sohasem... [Részletek]
- Gyurkovics TiborAmi után kapkodsz, elvész. Amit elengedsz, megfogod. Karodba röpülnek a fecskék, S magadra hagynak a csillagok. [Részletek]
- Gyurkovics TiborAz oltalom az oltalomban a két karod a két karomban a szerelem a szerelemben a két szemed a két szememben. [Részletek]
- Gyurkovics TiborAzt hittem, hogy világ csudája vagy, őrjöngés, álom, nyíló végtelen, ma azt tudom, hogy ha nem vagy velem, nem vagyok, nem játszom, nem létezem, felhők fehérje a szemembe fagy. (...)... [Részletek]
- Gyurkovics TiborEgy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat. [Részletek]
- Gyurkovics TiborA vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny. [Részletek]
- Gyurkovics TiborTovábbi idézetek:
A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek. [Részletek]
- Agatha ChristieNem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne. [Részletek]
- Így jártam anyátokkalFérfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség! [Részletek]
- Molnár FerencNe bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak. [Részletek]
- Albert EinsteinAmit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]
- Borisz Leonyidovics PaszternakÉn a magam ura vagyok. Egy kapcsolat mindent összezavar. Valaki sérül benne. Kinek kell az? [Részletek]
- 500 nap nyárA művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi. [Részletek]
- Liviu Rebreanu