Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség idézetek
Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei... [Részletek]
- Kosztolányi Dezső : Hajnali részegségTovábbi Kosztolányi Dezső idézetek:
"Megérteni annyi, mint megbocsátani." Ami megfordítva is igaz. Megbocsátani annyi, mint megérteni. Ha irgalmas szemmel tekintünk egy förtelmes emberre, vagy egy förtelmes tárgyra, akkor már... [Részletek]
- Kosztolányi Dezső"Szeret-e?" Kérdezi a lány S hang nem felel a bércfalán Csak csönd, csak néma csönd. [Részletek]
- Kosztolányi Dezső- Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján. - Melyik az az ország? - Krisztus országa. - Az fönn van, a felhőkben. - A lélekben van. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA bánat: az leány. Leány: a bánat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA bölcsesség, melyet annyira szoktak magasztalni, voltaképp nem is egyéb, mint a lélek ifjúságának tudatos elsorvasztása. Amint növekszünk, folyton arra törekszünk, hogy mesterséges... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból, mindig borzalmasabb, mint közelről: a részletekkel való bíbelődés kijózanít bennünket, leszerel, legalábbis figyelmet követel... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA franciák azt mondják, hogy "elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit". Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA humor fő jellemvonása: az állandóság. Állandó lelkiállapot ez, kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorúan-vidáman - könnyek közt mosolyogva - elfogadja az életet úgy, amint... [Részletek]
- Kosztolányi Dezső: Humor és írásA humor meglátja a nagyban a kicsit. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség (...) furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA kéményseprőt vonzotta valami, lehet, hogy a lány szenvedése, a friss fájdalma, melyet a férfiak mindjárt megszimatolnak, az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA költészetben mindig a háttér számít, egy érzés és gondolatvilág rejtetten ható delejessége, az a láthatatlan, dúsan felszerelt és kimeríthetetlen mögöttes országrész, melynek a... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét. A könyv, amely nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA köszönet legszebb formája: az őszinteség. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA legfontosabb dolog az életben, hogy az ember ne játssza ki utolsó ütőkártyáját. Ha az utolsót is kiadja, megtudja, hogy vesztett, mert szétfoszlik minden illúziója. Ha azonban magánál... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA mondat: egy gondolat összefüggő, kerekded kifejezése, formai tagolása, természetes lélegzetvétele. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA művészet nem tűri a sokat, mert az szétrepeszti korlátjait, és megsemmisíti a szépet. A művészet inkább a keveset szereti, hogy azzal sokat fejezzen ki. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA nő föladata ma is és mindig csak az, hogy a férfi káprázata legyen, hogy igényességével, lelkiségével kerülő úton hasson az életre. A férfi cselekszik. A nő van. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA nyelv nem lehet "egyszerű", mert az ember nem "egyszerű", aki beszéli. Az ember éppen azért beszél, mert nem egyszerű, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA pap közvetít az ember és az isten között, s örök életet ígér. Az orvos az ember és a halál között közvetít, reménytelen pört véd olyan fölperessel szemben, aki legföljebb... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik. Hogy közben múlik az... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA szerelem a vér színes füstje, az érzékiség túlvilági tűzijátéka vagy szivárványa. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA temető minden kövére az ember kudarca s a sorsnak győzelme van írva! [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőA tudomány nem vált meg bennünket. Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad. Az élet céltalan. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAhhoz, hogy egy nép a földi dolgok fonákságán jóízűen, bölcsen nevetni tudjon, sok intelligencia, nagy kultúra és számtalan megpróbáltatás kell. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAkarlak, mint egy hősi-hősi véget, s akarlak, mint az élet a halált. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAkarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki igaz értelmi és érzelmi életet él, az csak egyetlenegy nyelvet bírhat többé-kevésbé tökéletesen, az anyanyelvét, melynek hajszálgyökerei visszanyúlnak a gyermekszobába, minden... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki nem szereti a latin nyelvet, és nem hordja szívén a rendhagyó igék ügyét, az a társadalom szemete, gonosztevő és hazaáruló. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAki túlontúl mély igyekszik lenni, mint általában a (...) kontárok, szükségszerűen sekélyessé és elcsépeltté válik, mert semmi sem oly sekélyes és elcsépelt, mint az akarat... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAlig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÁlom-menyasszony, fáklyás arcu mátka, tejet hozol és nyugtató mosolyt, s csókod kalászos álmomat megáldja. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÁltalában a szó mindig több, mint a tett. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAludni igenis annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAmeddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz egyszerű emberek, akik a társadalom legalacsonyabb fokán állnak, végletekben élnek. Sokkal nagyobb képzeletük van, mint sejtjük. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz élet a legsilányabb ponyvaregény-író. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz élet siralomvölgy. A szerelem bűn. A gyönyör átok, a kéj a romlásnak és rothadásnak oka. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz életem elrongyolom, olyan már mint egy rongy gyalom, de még a föld is langy alom csak hálj te vélem angyalom. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz ember szeretetből támadt, azért él, gyakran azért is hal meg. Úgy látszik, mégis a főfoglalkozása az a földön, hogy szeressék. Mellette minden egyéb - hídépítés,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz emberiség holt fogalom. (...) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó? [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz erősebb fölfalja a gyengébbet, mint a halak. Az ügyes gladiátor átszúrja az ügyetlent, a jó költő elnémítja a rosszat. Nincs kegyelem. És mindig így lesz, talán évezredek múlva... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz igazi szeretet szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz olvasót tilos - csak egy másodpercig is - bizonytalanságban hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz udvariassága pedig nem udvariaskodás volt, nem bók, nem üres fecsegés. Sokszor csak abban állott, hogy kellő pillanatban, észrevétlenül elhelyezzen egy közönyösnek látszó szót,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAz útról hazahozhatsz egy és más élményt, föltéve, hogy azok már akkor is veled és benned voltak, mikor otthon a vonatra szálltál. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAzért szenvedsz. Mert nem tudod, mi bánt. Ha az okát látod, megérted, és már nem is oly nagyon fáj. Szenvedésre vagyunk teremtve, nincsen olyan bánat, mely természetellenes és... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAzok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból, és... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőAzt mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás. Ha szeretnek bennünket, akkor valamiért szeretnek. Ok nélkül nincs szeretet. Az oktalan szeretet képtelenség. Olyan képtelenség, mint az... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőBeírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőBeszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőBizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak a valószínűtlen igazán valószínű, csak a hihetetlen igazán hihető. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak hallgatom, hogyan dobog szivem, s hideg borúval bámulom magam, mint a vasúton az első beszállót, kit fáradott közönnyel megtekintünk. Hogy később mindörökre elfelejtsük. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsalódni csak az tud, aki valaha hitt. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted! [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom őket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉdes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEgészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEgy ember utolsó tette, akárki is az, érdekes. Mintha jelentőséget kapna attól a távlattól, mely a halál kapujában várja. Ilyenkor valamennyien arra gondolunk, hogy mit kívánnánk mi... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEgy gyötrelmes, hosszú betegségünk annyi emléket se hagy maga után, mint egy fogfájás. Lelkünk felejteni igyekszik. Évek múlva még azt a városrészt is elkerüljük, ahol a kórház van,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEgy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEgy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy... [Részletek]
- Kosztolányi Dezső: A tíz legszebb szóEgyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat és úgy él. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉletem legnagyobb élménye - amely folytonosan visszatér - az a gyermekkori megismerésem volt, amikor egyszer rádöbbentem, hogy nem értem, hogyan, milyen céllal kerültem erre a világra. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn - hazug a rím - nem leszek soha vén. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe, mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó, most nevető, most bánatos-sóhajtó - a karba, amely integet igézve: de hittem a te két jó-jó szemedben, a két... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn nem törődöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉn úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase álmos - és hallgatom a szíved zajait. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEnyém az élet - ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉs amikor már nem is vizsgálta, csak hatni engedte magára, amit tapasztalt, egyszerre érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉs sokszor átkarollak csendesen, Szivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, Én megsiratlak, mint egy rég-halottat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÉs sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőEzüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőGyönyörű az irgalom bibliája, de veszedelmes. Sohase tudjuk, hogy jótetteinkkel micsoda rosszat művelünk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHa izgatott állapotban vagyunk, akkor minden jelentőssé válik, amit különben meg sem figyelünk. Ilyenkor maguk a tárgyak is - egy lámpaoszlop, egy kavicsos út, egy bokor - fokozottan éli a... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHa más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHa meghalok majd, mélyre ássatok gyarló valómban meg ne lássatok. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőHogy nyugodtan alhass, üres legyen az alhas. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÍgy múlik el a mi életünk. Szakadatlanul munkában, éber figyelemben, gépek közt, kerepelve folytonosan, csúnya robotban, bár a fejünkben fény van és értelem, szivünkben a jóság. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÍgy senki sem sírt, ahogy én sírok most. A téli éjbe magam siratom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőJaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a porcukor az abroszon a hó. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőJaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. Tudjuk mi rég, mily könnyű mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, mit... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőJobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőKeresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőKi senkié sem, az mindenkié. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőKülön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLáng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLegkisebb cselekedeteink végzetes következmények elé sodornak bennünket. Mi pedig rohanunk velük, hanyatt-homlok, föltartóztathatatlanul. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLégy áldva a csókért, a kínért, légy áldva, hogy lelkem gyötörted, te sápatag, gonosz cherubja a szenvedésnek és gyönyörnek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLégy őszinte, tiszta, bátor. Adj példát. Szemvillanás csak, s kész a bűn, és az örökre tart, örökre büntet, öngyilkos haraggal, és összetöri az emlékedet, téged. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLélek csak az ember a többi emberek lelkében, törékeny gondolatokból faragott, száztitkú, halovány emlék, mely néha a fellegekig magasul. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőLelkem éjén rossz malom zakatol: az unalom. Régi, rozzant rossz malom és úgy hívják: unalom. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMagyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMár-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tűnő éveimnek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMár megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMegállni, menni, mondd, mi célja van? Nézz jobbra, balra, minden céltalan. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMenj el, te átkozott, te rémes, másutt keresd, amit a sors ád. Ölelj, de menj sietve, s hagyd el az emberek elátkozottját! [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMenyegző jött. Sírt a menyasszony és kacagott a vőlegény. Királypalást lengett a vállán és csörgősipka volt fején. Majd vége, vége lett a násznak, csak vén leányok vihorásztak. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMinden a megszokáson múlik. A szó egy fogalom jegye, semmi több. Ami ezen túl van, azt beleképzeljük. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMinden, ami létezik, nemcsak nem elvetendő és megszólható, hanem bölcs dolog, az egyedüli okosság. Napóleonnak volt joga lemészárolni milliókat: s ez bölcs volt. De az ő... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMinden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is izennek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel nagy dolgokat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMinden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMinden női hazugságban van egy szemernyi igazság. Ez az ő hazugságuknak erkölcsi alapja. Épp ezért veszedelmes. A valóság egy csonka földdarabján vetik meg lábukat, s oly... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMindig a kín volt ólmos ostorom, mindig magány a mély monostorom. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMindig kell valaki, aki megértse az utcalányt s a tébolyultakat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMindnyájan kárhozottak vagyunk. A poklunk a föld, s átkunk a szörnyű, borzalmas, elviselhetetlen élet. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet, hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja, magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet: úgy én dühös rajongó, aki e korba... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMit késlekedsz? Teljesítsd kötelességed. Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála. Lépj előre egy lépést - így -, és most még egy... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőMondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNagyon kevés embertársamat tartom butának. Ismerem ugyan azokat, akik egy tréfa hallatán valamivel később mosolyodnak el, vagy kacagnak föl, mint a többiek, mert idegcsöveikben az... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNe hazudj. Ne halj meg. Élj benne. Ez a nagy pillanat. Vigyázz. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNe mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fű-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely a nagyapám ereiből 1849-ben lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vadmagyar, fájdalmasan magyar vagyok, minden... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem érti szív, nem érti elme sem, hogy mint szeretlek, én szerelmesem. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem félek a haláltól, mert tudom mi. Olyan, akár a többi földi holmi. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNem tudja, miért oly szomorú, csak érzi, (...) és vágyakozik zaj, élet, emberek után. Csak rájuk szeretne nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igazság. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki,... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNincs nála nagyobb jó, mert ez a kincs. Úgy hívják: élet. Értelme nincs. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőNőgyűlölő lennék; de van egy nő, aki sohasem csalt meg, akit mindig szerettem, aki mindig szeret, s ez visszatart ettől. Ez a nő: az anyám. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÓ, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÖrömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőOtt, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőPárnák között, arcodhoz epedezve Te vagy az éjjel asztalán a bor. Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett és nem igazat tesz, aki örül de szöges-örvül, vezeklő-övül magam köré... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőReggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted ez a mindennapos föltámadás, már megtudod, nem él sok-sok szeretted, ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás, (...) és - mit tehetsz? - mint szennyes... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőS nem kérdezem, az ég ragyog-e még, Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még? [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSekély vizek, csillogó fölületek gyöngyhalásza vagy. Igazságod: káprázat. De mégis a te mélységed az igazi mélység, holott fenekét nem éri el semmiféle mérőón, s mégis a te... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSírok, sírok, mindíg csak egyedül, és senki meg nem értett még soha. Oly ismeretlen ez a Nagyvilág, s olyan borzasztó a sötét szoba. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzáz évig, míg a testem megtörik, szeretnék élni, élni örökig. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. (...) A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: "Jaj, de gazdag vagy te". A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: "Jaj, de... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzerelmessé tettél, Nem én tehettem róla, Vágyat ébresztettél, S végig tudtál róla. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzeretem a gyerekes zseniket, mert egyedül ezek a nagy emberek. A tekintély csak egy szükséges rossz, mely az ostobák ellen vértül szolgál; aki komolyodik a tekintéllyel, az az ostobák... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzeretem a hűséges, szerény, odaadó feleséget, aki oly föltétlenül, kizárólagosan imádja urát, hogy titokban még lábvizébe is három darab kockacukrot tesz, abban a hiszemben, hogy... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzeretem a kutyákat, melyek nem a pillangókhoz, díszpintyekhez és denevérekhez hasonlítanak, nem viselnek se selyemkabátot, se aranyszemüveget, nem túlságosan kicsinyek, de nem is... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőSzeretni vágyok, gyötrelemben égve. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTávollevő ismerőseinket szeretjük megrögzíteni egy ponton, egy határozott helyzetben, akár a halottakat, megállítjuk fölöttük az időt, jámbor öncsalással elhitetjük magunkkal, hogy... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTe adj a szemeimre könnyet, mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTe, ki sosem voltál magadban, ha a sötét éj árnya jön, vonaglasz-e a hószín ágyon - tudod-e, mi a könny? [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTe vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesujtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTe vagy, mi van, te vagy az emlék, te vagy, ki küld és hívogat futnék tetőled s visszamennék, dajkáld el az én kínomat. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTiéd a vérem, nagy komoly müvészet, gyászos gyönyör, örömtelen öröm! Csóvát vetek az otthonomba érted, s a kedvesem, a szentet megölöm. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőTürelmetlen vér nyargalt ereinkben, szerettünk volna mindig menni, menni, mit is sejtettük, hogy ez itt a minden, és ami aztán jött, a semmi, semmi. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÚgy élünk együtt, két kis idegen, valahol messze, mese-szigeten. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőÚgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőVolt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. [Részletek]
- Kosztolányi Dezső