Kategóriák

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség idézetek

Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső : Hajnali részegség

További Kosztolányi Dezső idézetek:

"Megérteni annyi, mint megbocsátani." Ami megfordítva is igaz. Megbocsátani annyi, mint megérteni. Ha irgalmas szemmel tekintünk egy förtelmes emberre, vagy egy förtelmes tárgyra, akkor már... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

"Szeret-e?" Kérdezi a lány S hang nem felel a bércfalán Csak csönd, csak néma csönd. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

- Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján. - Melyik az az ország? - Krisztus országa. - Az fönn van, a felhőkben. - A lélekben van. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A bánat: az leány. Leány: a bánat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A bölcsesség, melyet annyira szoktak magasztalni, voltaképp nem is egyéb, mint a lélek ifjúságának tudatos elsorvasztása. Amint növekszünk, folyton arra törekszünk, hogy mesterséges... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból, mindig borzalmasabb, mint közelről: a részletekkel való bíbelődés kijózanít bennünket, leszerel, legalábbis figyelmet követel... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A franciák azt mondják, hogy "elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit". Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A humor fő jellemvonása: az állandóság. Állandó lelkiállapot ez, kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorúan-vidáman - könnyek közt mosolyogva - elfogadja az életet úgy, amint... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső: Humor és írás

A humor meglátja a nagyban a kicsit. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség (...) furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A kéményseprőt vonzotta valami, lehet, hogy a lány szenvedése, a friss fájdalma, melyet a férfiak mindjárt megszimatolnak, az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A költészetben mindig a háttér számít, egy érzés és gondolatvilág rejtetten ható delejessége, az a láthatatlan, dúsan felszerelt és kimeríthetetlen mögöttes országrész, melynek a... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét. A könyv, amely nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A köszönet legszebb formája: az őszinteség. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A legfontosabb dolog az életben, hogy az ember ne játssza ki utolsó ütőkártyáját. Ha az utolsót is kiadja, megtudja, hogy vesztett, mert szétfoszlik minden illúziója. Ha azonban magánál... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A mondat: egy gondolat összefüggő, kerekded kifejezése, formai tagolása, természetes lélegzetvétele. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A művészet nem tűri a sokat, mert az szétrepeszti korlátjait, és megsemmisíti a szépet. A művészet inkább a keveset szereti, hogy azzal sokat fejezzen ki. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A nő föladata ma is és mindig csak az, hogy a férfi káprázata legyen, hogy igényességével, lelkiségével kerülő úton hasson az életre. A férfi cselekszik. A nő van. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A nyelv nem lehet "egyszerű", mert az ember nem "egyszerű", aki beszéli. Az ember éppen azért beszél, mert nem egyszerű, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A pap közvetít az ember és az isten között, s örök életet ígér. Az orvos az ember és a halál között közvetít, reménytelen pört véd olyan fölperessel szemben, aki legföljebb... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik. Hogy közben múlik az... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A szerelem a vér színes füstje, az érzékiség túlvilági tűzijátéka vagy szivárványa. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A temető minden kövére az ember kudarca s a sorsnak győzelme van írva! [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

A tudomány nem vált meg bennünket. Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad. Az élet céltalan. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ahhoz, hogy egy nép a földi dolgok fonákságán jóízűen, bölcsen nevetni tudjon, sok intelligencia, nagy kultúra és számtalan megpróbáltatás kell. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Akarlak, mint egy hősi-hősi véget, s akarlak, mint az élet a halált. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki igaz értelmi és érzelmi életet él, az csak egyetlenegy nyelvet bírhat többé-kevésbé tökéletesen, az anyanyelvét, melynek hajszálgyökerei visszanyúlnak a gyermekszobába, minden... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki nem szereti a latin nyelvet, és nem hordja szívén a rendhagyó igék ügyét, az a társadalom szemete, gonosztevő és hazaáruló. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aki túlontúl mély igyekszik lenni, mint általában a (...) kontárok, szükségszerűen sekélyessé és elcsépeltté válik, mert semmi sem oly sekélyes és elcsépelt, mint az akarat... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka, tejet hozol és nyugtató mosolyt, s csókod kalászos álmomat megáldja. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Általában a szó mindig több, mint a tett. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Aludni igenis annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az egyszerű emberek, akik a társadalom legalacsonyabb fokán állnak, végletekben élnek. Sokkal nagyobb képzeletük van, mint sejtjük. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az élet a legsilányabb ponyvaregény-író. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az élet siralomvölgy. A szerelem bűn. A gyönyör átok, a kéj a romlásnak és rothadásnak oka. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az életem elrongyolom, olyan már mint egy rongy gyalom, de még a föld is langy alom csak hálj te vélem angyalom. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az ember szeretetből támadt, azért él, gyakran azért is hal meg. Úgy látszik, mégis a főfoglalkozása az a földön, hogy szeressék. Mellette minden egyéb - hídépítés,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az emberiség holt fogalom. (...) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó? [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az erősebb fölfalja a gyengébbet, mint a halak. Az ügyes gladiátor átszúrja az ügyetlent, a jó költő elnémítja a rosszat. Nincs kegyelem. És mindig így lesz, talán évezredek múlva... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az igazi szeretet szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az olvasót tilos - csak egy másodpercig is - bizonytalanságban hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az udvariassága pedig nem udvariaskodás volt, nem bók, nem üres fecsegés. Sokszor csak abban állott, hogy kellő pillanatban, észrevétlenül elhelyezzen egy közönyösnek látszó szót,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Az útról hazahozhatsz egy és más élményt, föltéve, hogy azok már akkor is veled és benned voltak, mikor otthon a vonatra szálltál. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Azért szenvedsz. Mert nem tudod, mi bánt. Ha az okát látod, megérted, és már nem is oly nagyon fáj. Szenvedésre vagyunk teremtve, nincsen olyan bánat, mely természetellenes és... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Azok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból, és... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Azt mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás. Ha szeretnek bennünket, akkor valamiért szeretnek. Ok nélkül nincs szeretet. Az oktalan szeretet képtelenség. Olyan képtelenség, mint az... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak a valószínűtlen igazán valószínű, csak a hihetetlen igazán hihető. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csak hallgatom, hogyan dobog szivem, s hideg borúval bámulom magam, mint a vasúton az első beszállót, kit fáradott közönnyel megtekintünk. Hogy később mindörökre elfelejtsük. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csalódni csak az tud, aki valaha hitt. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted! [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

De hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom őket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

De néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Egy ember utolsó tette, akárki is az, érdekes. Mintha jelentőséget kapna attól a távlattól, mely a halál kapujában várja. Ilyenkor valamennyien arra gondolunk, hogy mit kívánnánk mi... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Egy gyötrelmes, hosszú betegségünk annyi emléket se hagy maga után, mint egy fogfájás. Lelkünk felejteni igyekszik. Évek múlva még azt a városrészt is elkerüljük, ahol a kórház van,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső: A tíz legszebb szó

Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat és úgy él. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Életem legnagyobb élménye - amely folytonosan visszatér - az a gyermekkori megismerésem volt, amikor egyszer rádöbbentem, hogy nem értem, hogyan, milyen céllal kerültem erre a világra. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én - hazug a rím - nem leszek soha vén. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe, mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó, most nevető, most bánatos-sóhajtó - a karba, amely integet igézve: de hittem a te két jó-jó szemedben, a két... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én nem törődöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase álmos - és hallgatom a szíved zajait. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Enyém az élet - ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

És amikor már nem is vizsgálta, csak hatni engedte magára, amit tapasztalt, egyszerre érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

És sokszor átkarollak csendesen, Szivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, Én megsiratlak, mint egy rég-halottat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Gyönyörű az irgalom bibliája, de veszedelmes. Sohase tudjuk, hogy jótetteinkkel micsoda rosszat művelünk. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ha izgatott állapotban vagyunk, akkor minden jelentőssé válik, amit különben meg sem figyelünk. Ilyenkor maguk a tárgyak is - egy lámpaoszlop, egy kavicsos út, egy bokor - fokozottan éli a... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ha meghalok majd, mélyre ássatok gyarló valómban meg ne lássatok. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Hiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Hogy nyugodtan alhass, üres legyen az alhas. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Így múlik el a mi életünk. Szakadatlanul munkában, éber figyelemben, gépek közt, kerepelve folytonosan, csúnya robotban, bár a fejünkben fény van és értelem, szivünkben a jóság. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Így senki sem sírt, ahogy én sírok most. A téli éjbe magam siratom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a porcukor az abroszon a hó. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. Tudjuk mi rég, mily könnyű mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, mit... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ki senkié sem, az mindenkié. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Legkisebb cselekedeteink végzetes következmények elé sodornak bennünket. Mi pedig rohanunk velük, hanyatt-homlok, föltartóztathatatlanul. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Légy áldva a csókért, a kínért, légy áldva, hogy lelkem gyötörted, te sápatag, gonosz cherubja a szenvedésnek és gyönyörnek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Légy őszinte, tiszta, bátor. Adj példát. Szemvillanás csak, s kész a bűn, és az örökre tart, örökre büntet, öngyilkos haraggal, és összetöri az emlékedet, téged. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Lélek csak az ember a többi emberek lelkében, törékeny gondolatokból faragott, száztitkú, halovány emlék, mely néha a fellegekig magasul. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Lelkem éjén rossz malom zakatol: az unalom. Régi, rozzant rossz malom és úgy hívják: unalom. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tűnő éveimnek. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Megállni, menni, mondd, mi célja van? Nézz jobbra, balra, minden céltalan. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Menj el, te átkozott, te rémes, másutt keresd, amit a sors ád. Ölelj, de menj sietve, s hagyd el az emberek elátkozottját! [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Menyegző jött. Sírt a menyasszony és kacagott a vőlegény. Királypalást lengett a vállán és csörgősipka volt fején. Majd vége, vége lett a násznak, csak vén leányok vihorásztak. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Minden a megszokáson múlik. A szó egy fogalom jegye, semmi több. Ami ezen túl van, azt beleképzeljük. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Minden, ami létezik, nemcsak nem elvetendő és megszólható, hanem bölcs dolog, az egyedüli okosság. Napóleonnak volt joga lemészárolni milliókat: s ez bölcs volt. De az ő... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is izennek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel nagy dolgokat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Minden női hazugságban van egy szemernyi igazság. Ez az ő hazugságuknak erkölcsi alapja. Épp ezért veszedelmes. A valóság egy csonka földdarabján vetik meg lábukat, s oly... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mindig a kín volt ólmos ostorom, mindig magány a mély monostorom. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mindig kell valaki, aki megértse az utcalányt s a tébolyultakat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mindnyájan kárhozottak vagyunk. A poklunk a föld, s átkunk a szörnyű, borzalmas, elviselhetetlen élet. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet, hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja, magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet: úgy én dühös rajongó, aki e korba... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mit késlekedsz? Teljesítsd kötelességed. Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála. Lépj előre egy lépést - így -, és most még egy... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Mondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nagyon kevés embertársamat tartom butának. Ismerem ugyan azokat, akik egy tréfa hallatán valamivel később mosolyodnak el, vagy kacagnak föl, mint a többiek, mert idegcsöveikben az... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ne hazudj. Ne halj meg. Élj benne. Ez a nagy pillanat. Vigyázz. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fű-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely a nagyapám ereiből 1849-ben lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vadmagyar, fájdalmasan magyar vagyok, minden... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem érti szív, nem érti elme sem, hogy mint szeretlek, én szerelmesem. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem félek a haláltól, mert tudom mi. Olyan, akár a többi földi holmi. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nem tudja, miért oly szomorú, csak érzi, (...) és vágyakozik zaj, élet, emberek után. Csak rájuk szeretne nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igazság. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki,... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nincs nála nagyobb jó, mert ez a kincs. Úgy hívják: élet. Értelme nincs. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Nőgyűlölő lennék; de van egy nő, aki sohasem csalt meg, akit mindig szerettem, aki mindig szeret, s ez visszatart ettől. Ez a nő: az anyám. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Párnák között, arcodhoz epedezve Te vagy az éjjel asztalán a bor. Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett és nem igazat tesz, aki örül de szöges-örvül, vezeklő-övül magam köré... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted ez a mindennapos föltámadás, már megtudod, nem él sok-sok szeretted, ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás, (...) és - mit tehetsz? - mint szennyes... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

S nem kérdezem, az ég ragyog-e még, Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még? [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Sekély vizek, csillogó fölületek gyöngyhalásza vagy. Igazságod: káprázat. De mégis a te mélységed az igazi mélység, holott fenekét nem éri el semmiféle mérőón, s mégis a te... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Sírok, sírok, mindíg csak egyedül, és senki meg nem értett még soha. Oly ismeretlen ez a Nagyvilág, s olyan borzasztó a sötét szoba. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Száz évig, míg a testem megtörik, szeretnék élni, élni örökig. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. (...) A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: "Jaj, de gazdag vagy te". A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: "Jaj, de... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szerelmessé tettél, Nem én tehettem róla, Vágyat ébresztettél, S végig tudtál róla. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szeretem a gyerekes zseniket, mert egyedül ezek a nagy emberek. A tekintély csak egy szükséges rossz, mely az ostobák ellen vértül szolgál; aki komolyodik a tekintéllyel, az az ostobák... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szeretem a hűséges, szerény, odaadó feleséget, aki oly föltétlenül, kizárólagosan imádja urát, hogy titokban még lábvizébe is három darab kockacukrot tesz, abban a hiszemben, hogy... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szeretem a kutyákat, melyek nem a pillangókhoz, díszpintyekhez és denevérekhez hasonlítanak, nem viselnek se selyemkabátot, se aranyszemüveget, nem túlságosan kicsinyek, de nem is... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Szeretni vágyok, gyötrelemben égve. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Távollevő ismerőseinket szeretjük megrögzíteni egy ponton, egy határozott helyzetben, akár a halottakat, megállítjuk fölöttük az időt, jámbor öncsalással elhitetjük magunkkal, hogy... [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Te adj a szemeimre könnyet, mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Te, ki sosem voltál magadban, ha a sötét éj árnya jön, vonaglasz-e a hószín ágyon - tudod-e, mi a könny? [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Te vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesujtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Te vagy, mi van, te vagy az emlék, te vagy, ki küld és hívogat futnék tetőled s visszamennék, dajkáld el az én kínomat. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Tiéd a vérem, nagy komoly müvészet, gyászos gyönyör, örömtelen öröm! Csóvát vetek az otthonomba érted, s a kedvesem, a szentet megölöm. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Türelmetlen vér nyargalt ereinkben, szerettünk volna mindig menni, menni, mit is sejtettük, hogy ez itt a minden, és ami aztán jött, a semmi, semmi. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Úgy élünk együtt, két kis idegen, valahol messze, mese-szigeten. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső

Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. [Részletek]

- Kosztolányi Dezső