Hankiss János idézetek

A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait. [Részletek]

A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi "kis" jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A... [Részletek]

A legfőbb intelem magunk számára: úgy élni, hogy visszanézve ne kelljen szégyenkeznünk magunk miatt. [Részletek]

A panaszkodásra bő szókincsünk van. A vigasztalásra erőtlen, sápadt pár szavunk. [Részletek]

Akármilyen vagy, beléptél az életembe és megváltoztattad a pályát, amin futok. Merre hajolt, merre futott volna találkozásunk nélkül, ki tudja? Egymás mellé kerül két bolygó és... [Részletek]

Aki barátot szerez, ellenséget is kap. [Részletek]

Amíg egy ember meg akar ismerni egy másikat, amíg meg akarják változtatni egymást, amíg fontos, amit a másik gondol, érez, tesz, amíg van mondanivalójuk egymás számára, érzőidegük a... [Részletek]

Egyedül lenni - ez a lélek tápfolyadéka. (...) Élvezd az egyedüllétet, amely lelked tisztaságát és szárnyad hímporát őrzi. [Részletek]

Ha elég hamar hagysz el egy helyet, szép emlékeket őrizhetsz meg róla magadnak. [Részletek]

Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De... [Részletek]

Semmit sem adtál, csak azt a percnyi sírást. (...) Ennyi maradt. De ez megmaradt, egyedül igaz bizonyítékként, hogy ami elmúlt, nem semmi volt, hogy az érzéseknek súlya volt, szépsége... [Részletek]

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi... [Részletek]

Úgy kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel, mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az élet ízét ízlelgetve, habzsolva... [Részletek]

Vigyázni kell a szavakra. Nem attól félni, hogy elárulnak, lelepleznek, hanem hogy némák maradnak olyan előtt, akihez szólni szeretnél. [Részletek]