Holt költők társasága idézetek

Az igazság olyan takaró, ami alól kilóg az ember lába, az ember hiába rángatja, valamije mindig kilóg alóla, akárhogy cibálja, valamije mindig fázni fog, attól fogva, hogy először... [Részletek]

Itt nyugszik nőm, e néma hant alatt, s én otthon leltem meg nyugalmamat. [Részletek]

Mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben! Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: "én nem léptem volna ütemre", de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak?... [Részletek]

Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad. [Részletek]

Nem számít, hogy mások mit mondanak, a szavak és az eszmék meg tudják változtatni a világot. [Részletek]

Valamikor merésznek kell lenni, valamikor óvatosnak, és az okos ember tudja, mikor melyiknek. [Részletek]