Horváth György idézet

Mesélj magadról! (...) Mindent tudni akarok rólad. Figyelni akarlak. Amikor alszol. Amikor ébredsz. Megérinteni tenyered vibráló vonalait közben, végigsimítani tested karcsú hajlatain,... [Részletek]

Az álmok a világ tükrei, vagy talán jósok, igen, s ha rosszra fordulnak, nem azért teszik, hogy kínozzanak, nem, hanem, hogy óvják az embert, olykor a saját vágyaitól. És mindeközben... [Részletek]

A sors makacs, sokszor ismétli önmagát (...). Hidd el, ki lehet lépni a körforgásból, ha nem csupán a vágyaidnak és nem is csupán az emlékeidnek, de élsz! [Részletek]

Talpukkal verték az ütemet a boldogok, és felélénkültek a lankadók is: megrázták fejüket, boglyas hajukba túrtak, esetleg végigsimítottak tar koponyájukon, mintha mély és tétlen... [Részletek]

A világ kereke körbe forog a szeretet és az énlátás tisztasága felé, hogyne... Csakhogy azokat soha el nem éri: körbe forog, és az ember képtelen elfedni makacs tengelyét, önmagát.... [Részletek]

Paplan. Puha. Gondos. Takar. Párna. Hajszál. Csikland. Zavar. Néha moccan a láb, a kar. Álom. Azt lát, amit akar. [Részletek]

- Ugyanazon kacagott és sírt? (...) Nahát! Milyen furcsák az emberek! Nahát! (...) - Nem furcsák, csak esendőek - aztán még hozzáfűzte: - Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell... [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Kiderült, mindketten úgy érezzük, kibogozhatatlanul össze vagyunk kötve, mintha láthatatlan köldökzsinór futna a testünk között, amelyen keresztül táplálkozhatunk egymásból, így... [Részletek]

Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. (...) Ne méregesd az életet, hogy tíz vagy... [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]