Ismerős Arcok idézet

Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. [Részletek]

A kéklő nagy vízen túl, a világ túloldalán Boldog lehetnék én is talán. De mit ér a boldogság, mi ott várna rám, Ha elveszni látlak, édes hazám. [Részletek]

Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok De teérted élni, azt még jobban szeretnék. [Részletek]

Eltűnni csendben, az volna jó, Ne fájjon többé, ha hazug a szó, Ne kelljen látnom, ha nem esik jól, Ne halljam meg, ha nem rólam szól. [Részletek]

Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen. [Részletek]

A zenész dolga, hogy zenéljen, a szívem mélyéig elérjen. Az író dolga, hogy meséljen, de igazat írni ne féljen. [Részletek]

Kinek mi dolga? - Szerintem a gyermeké az, hogy szülessen, a Napé, hogy megsimogassa, s a Holdé, hogy álomba ringassa. [Részletek]

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges. [Részletek]

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt. [Részletek]

Ismertem egy öreg matrózt. Ő mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért. [Részletek]

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok... [Részletek]

A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem? [Részletek]

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt. [Részletek]

A szeretet a másik ember javát keresi, míg a megfékezhetetlen harag a másik romlására tör. [Részletek]