Jékely Zoltán idézetek

Az ég mindennek bőven osztogat örömet s bánatot. De szívet, mely magától így gyötrődjék, mint az enyém, még senki sem kapott. [Részletek]

Az erdőn nincs virág, madárka sem kiált, de én, bús remete, mégis hívlak ide és úgy vágyom reád, mint egy szegény diák. [Részletek]

Kerülj csak fényt, embert és társaságot! De egy kihalt utcában hirtelen rádront megválthatatlan árvaságod, s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven. [Részletek]

Mért nem vagy itt? Mért nem vagy itt? Kérdezgetem, mondogatom, és magam azzal vigasztalgatom, hogy e hiány gazdag hiány: Ki nagyobb úr a domb oldalán, mint én, akit - ha jössz - talán... [Részletek]

Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz? - Ha egy reggel nem kelne fel a Nap, akkor volnék csak boldogtalanabb. De ebbe az irtózatos sötétbe belesütne emléked égi fénye, s mint a vakond a... [Részletek]

Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember? - gyötört a vak számtani művelet s a végtelen elé az életemmel tettem vádló, konok minusz-jelet. [Részletek]

Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az őszi erdőn a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb csók, mint amelynek váltását ezer halál lesi? [Részletek]