Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko idézet

Az élet minden földön nem a vándormadarakra épül, hanem a tősgyökeres népre. [Részletek]

Mindazt, ami bennünk van, gyerekkorunkban ültették el bennünk. [Részletek]

Igazi értelmiségi alighanem csak abból lesz, aki harmadízig az, aki már nem úgy csipegeti össze a kultúrát, hanem benne növekszik, és a levegővel szívja magába. [Részletek]

Vannak emberek, akik hajlandók kiszolgálni bármilyen hatalmat, csak hatalom legyen. [Részletek]

Azért a hitet mégsem helyettesítheti a tudás. A tudós fej kitűnően összeférhet az analfabéta lélekkel. Mielőtt megalkotnánk a gondolkodó gépeket, meg kell alkotni a gondolkodó gépek... [Részletek]

Az olyasféle önáltatás, hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség, nem más, mint gyáva menekülés saját bűneinktől. [Részletek]

Az irodalom az, ami ráébreszti a népet, hogy ő a nép, az emberiséget, hogy az emberiség. Az írók el tudják érni, amire nem képes az orvostudomány: legyőzni a megsemmisülés fátumát.... [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]