Joan Anderson idézetek

Az emberek kiteljesednek a magányban, és az illúziók elvesztése pusztán az igazsághoz vezető út része, ne sajnáld őket... [Részletek]

Az erős ember élete a cselekvésről szól: nem érezhetsz meleget, míg létre nem hozod, nem lehet örömed, ha nem játszol, és nem ismerheted meg a szerencsét, ha nem kockáztatsz. [Részletek]

Kezdem hinni, hogy a szerelem akkor jön, amikor az ember akarja. Inkább a szándék műve, mint a szerencsés véletlené. Csak akkor történhet meg, amikor készen állunk az érzelem... [Részletek]

Minden az enyém lesz, de a maga idejében és évszakában. Amikor erőltetjük a dolgokat, az ösztöneink és a természeti elemek ellen harcolunk. Ez szinte önálló művészeti ágazattá... [Részletek]

Mindig megtarthatod magadnak az egyéniséged egy részét, amihez senkinek semmi köze! Abban a percben, amikor megosztod másokkal a titkaidat, elhajítod az erőd egy részét. [Részletek]

Néha az jut eszembe, a nők olyanok, mint a köd. Tudjuk, mi szunnyad odalenn, de igazi énünket elhomályosítja az, amit mások gondolnak rólunk. [Részletek]

Tudod, kezdem azt gondolni, hogy az igazi lelki növekedés csak akkor kezdődik, mikor teljesítettük a felnőttség követelményeit, amiket elvártak tőlünk. Például a munkát, a család... [Részletek]

Valaki egyszer azt mondta, egy jó férj az egy jó anya munkájának az eredménye. [Részletek]