Johann Christian Friedrich Hölderlin idézet

Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap, ha szeret. De ha nem szeret, sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég. [Részletek]

Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni. [Részletek]

Szívemnek sírboltot építek, hogy megnyugodhassék; begubózom, mert mindenütt tél van; a vihar elől boldog emlékeimbe takarózom. [Részletek]

Ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő. [Részletek]

A szerelem a legtökéletesebb, legistenibb szépség a Természetben! Az élet küszöbén minden lépcsőfok hozzá vezet. Tőle indulunk el és hozzá térünk vissza. [Részletek]

Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. [Részletek]

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben. [Részletek]

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk. [Részletek]

Idő kell, míg új gondolat, új eszme elterjed, míg mindenütt megértik s megismerik, kivált ha nem olyan formában jelenik meg, hogy bárki rögtön magáévá tehesse; ha meg ellentétben is... [Részletek]

Titokzatos az igaz szerelem lángja. Lidércfényként lobogva táncol a gyönyör tündérországában, kohóként morajlik, és nagyon gyakran féltékenységből táplálkozik. [Részletek]

Nem azt szeretjük, ami a legszebb, hanem azt, ami a legnemesebb gondolatokat ébreszti bennünk. [Részletek]

A jó lelkiismeret neveti a hír hazugságait. [Részletek]

Ha már mindannyian vetnek, akkor törvényszerű, hogy mindannyian aratnak is! [Részletek]