Johann Christian Friedrich Hölderlin idézet

Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni. [Részletek]

A szerelem a legtökéletesebb, legistenibb szépség a Természetben! Az élet küszöbén minden lépcsőfok hozzá vezet. Tőle indulunk el és hozzá térünk vissza. [Részletek]

Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap, ha szeret. De ha nem szeret, sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég. [Részletek]

Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. [Részletek]

Ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő. [Részletek]

Meggyógyítja sebes szívünket a barátság. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]