Johann Wolfgang von Goethe idézetek

A viszontlátás üdv, a búcsú seb, az új viszontlátás még édesebb, és éveket pótol egy pillanat; a végső válás mégis megmarad. [Részletek]

Ábránd, csaló varázs. A pompás érzelem, mi életet teremthet, A földi zűrzavarban holtradermed. [Részletek]

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! - Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve. [Részletek]

Ahol megszűnik a részvét, ott megszűnik az emlékezés is. [Részletek]

Ajánld az Uristennek a lelked! Mért vennél még magadra terhet? [Részletek]

Aki az első gomblyukat elvéti, végig be nem gombolkozhatik. [Részletek]

Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a... [Részletek]

Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában. [Részletek]

Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról. [Részletek]

Aki nem parancsol önmagának, mindhalálig szolga marad. [Részletek]

Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha. [Részletek]

Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket. [Részletek]

Aki történetet ír, módját ejti annak, hogy a múlttól megszabaduljon. [Részletek]

Aki tudományosan vagy művészileg képzett, annak nincs szüksége vallásra. [Részletek]