Johann Wolfgang von Goethe idézetek

Alig van oly közönséges dolog, mely ne tetszenék humorosnak, ha torzítottan fejezik ki. [Részletek]

Alkoss, művész! Ne beszélj! [Részletek]

Áll tétován az ingatag tömeg, s hová az ár sodorja, arra megy. [Részletek]

Ami kezdetben, mikor felületesen vettük, boldog élvezetet nyújtott, utóbb nyomasztóvá válik, ha ráeszmélünk, hogy alapos ismeretek nélkül való élvezet nincs. [Részletek]

Ami szívből jön, csak arra dobbannak meg más szívek. [Részletek]

Ami titokzatos, az még nem csoda. [Részletek]

Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni. [Részletek]

Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve. [Részletek]

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk. [Részletek]

Átok a büszke véleményre, Amellyel elménk díszeleg, Átok a káprázatra, fényre, Mely érzékünket ejti meg! [Részletek]

Attól remegsz, mi nem jön, és mit el sosem veszítsz, azt kell folyton siratnod. [Részletek]

Az élet igazi zamatát a gyerekek és a madarak ismerik. [Részletek]

Az éljen, aki bátran él! [Részletek]

Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. [Részletek]