Johann Wolfgang von Goethe idézet

Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni. [Részletek]

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör, Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör. [Részletek]

A hó a színlelt tisztaság. [Részletek]

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik. [Részletek]

Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal. [Részletek]

Mikor az utad járod, Gyakran elveszted hited, De ne bántson, Mert ami elveszett, Egykor rád talál. [Részletek]

Rajtad áll csak, hogy beváltsa, terjeszd rá oltalmadat: jót hoz az egész világra minden kincs, ha őre vagy. [Részletek]

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben. [Részletek]

Akik (...) úgy vélik, hogy a kaland veszélyes, maradjanak csak a hétköznapok rabságában, és meglátják, hogy idő előtt meghalnak. [Részletek]

Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet. [Részletek]

Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő... [Részletek]

Ahhoz, hogy éljünk, kevés életre van szükségünk. Ahhoz, hogy szeressünk, sokra. [Részletek]

A jó lelkiismeret neveti a hír hazugságait. [Részletek]

Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyű, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép. [Részletek]