John Ronald Reuel Tolkien idézet

Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; Ha völgyet-hegyet, zöld vadont hűssel Nyugat szele tölt - Ide gyere! Hozzám visszagyere!... [Részletek]

Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult. [Részletek]

Ahol sokan vannak, ott sok a beszéd, és a sok beszédnek sok az alja, és minden végeláthatatlan vitába torkol. [Részletek]

Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ! [Részletek]

Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ. [Részletek]

Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban. [Részletek]

Van mi arany, bár nem fénylik, Van, ki vándor, s hazaér, Régi erő nem enyészik, Fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tűz visszakapja, Árnyékból a fény kiszáll, Összeforr a törött... [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]