Jókai Anna idézetek

Amikor fénypont sejlik a sötétben, nem mindegy, lezárt út mécsesének utolsó lobbanása, vagy az új szakasz első fáklyajele. [Részletek]

Amikor valami, amit az ember támogat, aminek szívből örül, és úgy tűnik, hogy megvalósul, akkor ezzel nem ér véget a feladat. Nem örömmámorban kell kitörni, hallelujázni, és azt... [Részletek]

Amire a szerelem nem képes, mert zavaros ösztönök piszkolják, azt a barátság - a csupa tiszta indulat - megcselekedheti. [Részletek]

Az a baj, hogy nem tudom elhinni a halált, a teljes megsemmisülést, mindig odatolakszik egy kérdés: (...) ha egyszer véges, akkor minek, minek elkezdeni, ami születése pillanatában már... [Részletek]

Az alkotóerő idomíthatatlan vadállat. Ha kushad, akkor a legveszélyesebb: nem tudhatjuk, alszik-e vagy megdöglött végleg? Ha "harap", az már megkönnyebbülés. [Részletek]

Az élet nem színdarab, édes fiam... az életben az első két felvonás a lényeg... azután már nem ér a nevem. [Részletek]

Az ember egy kicsit mindig emelkedik. Én legalábbis úgy tekintem ezt a cudar, kemény, de néha tündöklően szép életet, hogy olyan, mint egy óriási felfedezőút. [Részletek]

Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A... [Részletek]

Az ember naivitása, hogy újra és újra azt reméli, rossz után csak jó jöhet. Ritkán van így. Már az is öröm, ha a rossz más, enyhébb formában, némiképp változatosabban köszönt a... [Részletek]

Az ember nem kevesebb, hanem több lesz az által, ha megtanul önmagán kívül mást is - arra érdemeset - tisztelni. [Részletek]

Az ember pedig elég okos ahhoz, hogy a saját ostobaságát igazolja. [Részletek]

Az ember sok mindenről lemondhat. De arról, hogy legalább egy területen fontosnak higgye magát, arról nem. Az a halál. [Részletek]

Az embereket érteni kell. Nem pedig megváltoztatni. Hiábavaló gyötrelem. [Részletek]

Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad. [Részletek]