József Attila idézetek

Elmondom. S várom (várni kell), ki fut, hogy dolga van; megnézem, ki tünődik el; ki retteg boldogan. [Részletek]

Előtte sívár halom mered, Két szemében a szíve remeg. [Részletek]

Éltem - és ebbe más is belehalt már. [Részletek]

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: azt mondják, hogy meghalok. De annyi mindenfélét hall az ember, hogy erre csak hallgatok. [Részletek]

Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor. [Részletek]

Én állat volnék és szégyentelen, nélkületek, kik játszotok velem - Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges. [Részletek]

Én azt akarom, bár ostobának látszik a vágy, mely elmém kockáival játszik, hogy ugy szeressen az egész világ téged s engem, mint anya kisfiát egyetlen kisfiát, vagy kisleányát. [Részletek]

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek... [Részletek]

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! [Részletek]

Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget. [Részletek]

Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem; majd én föloldozom magam; ki él, segít nekem. [Részletek]

Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! [Részletek]

Én nem tudok kiáltni: hejh! hahó! Pedig nagy vétket én sosem vétettem: Fekszem hanyatt a Pusztán megdermedten S fagyott, fehér szivemre hull a hó. [Részletek]

Én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám. [Részletek]