Juhász Gyula idézetek

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

Messze, messze mentél, Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél Érezzem, hogy az életem egész! [Részletek]

Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! [Részletek]

Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. (...) Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise. [Részletek]

Mikor az érvek szava gyönge, megszólalnak az ágyúk. [Részletek]

Mily szép e világ, gyönyörű tünemény, Bús életem, rád tűz e büszke fény. [Részletek]

Minden éjjel Ölelkezem a fojtó semmiséggel. S reggel, reggel Új búcsút járok tűnő életemmel. [Részletek]

Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart. [Részletek]

Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék. [Részletek]

Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem. [Részletek]

Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem. [Részletek]

Mindig nevettek, akiket szerettem, Mindig nevettem, aki szeretett, Mindig csak vágytam és sohase mertem, Mindig csak vártam én az életet, Az élet elment, én is tovább mentem, Mindig daloltam... [Részletek]

Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek elérhetetlen rózsák,... [Részletek]

Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben. [Részletek]