Juhász Gyula idézet

A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket. [Részletek]

Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! [Részletek]

Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben. [Részletek]

Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tűnt tájak, fájó töredékek [Részletek]

Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tűnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. [Részletek]

Csak zenélj, ahogy tudsz, méla hangfogóval, Csak beszélj a csönddel, árnnyal, csillagokkal, És ha másra hallgat mind a többi ember, Te beszélj tovább a zengő végtelennel. [Részletek]

Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek. Ez voltam én. Valaki, aki készül, Valaki, aki árván erre tévedt S akinek útja végtelenbe mélyül... [Részletek]

Amire az emberek sokáig, nagy akarattal, kitartással, előrelátással és körültekintéssel készülődnek, végül is bekövetkezik. [Részletek]

A művészet kedveli a véletlent, s a véletlen a művészetet. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem azt szeretem, aki tetszik. - Az tetszik, akit szeretek. [Részletek]

Bármily elképzelhetetlen, életünk legszomorúbb percében életünk legboldogabb pillanatának is helye lehet. [Részletek]